Sorstársak az interneten: virtuális és valóságos barátságok

Egy daganatos betegség diagnózisát követően a betegek vagy az érintett családtagok döntő többségének első útja az internetre vezet, hogy minél többet megtudjanak a kórról, a kilátásokról. A szakcikkek mellett egyre nagyobb szerepe van a virtuális közösségeknek is: azoknak az önszerveződő csoportoknak, ahol a sorstársak osztják meg egymással tapasztalataikat, kérnek egymástól tanácsokat, adnak tippeket és nyújtanak támogatást. A jelenség veszélye, hogy a tájékozódni vágyó, támaszt remélő beteg olykor belefuthat önmagukat a segítő szándék álcájával leplezni igyekvő termékügynökökbe is. A csoportokban persze működhetnek az öntisztulási mechanizmusok, s jó esetben letiltják azokat, akikről kiderül, hogy hátsó szándékkal érkeznek. A fórumokban egymás között elhangzó tanácsok sosem helyettesíthetnek orvosi vizsgálatot és megbeszélést, viszont a mindennapos praktikákban és a betegség egyes stációinak lelki feldolgozásában nagyon sokat segíthetnek a többiek.

Percek alatt daganatos betegek százaira bukkanhat rá, aki böngészni kezd az interneten: szerkesztőségi cikkek mellett az érintettek által vezetett internetes naplók (blogok), s betegszervezetek is közzétesznek leírásokat, amelyek között biztosan lehet találni olyat, ami az éppen információt kereső beteg vagy családtag saját esetéhez hasonlatos. Nemcsak korábban közzétett írások olvashatók, néhány kattintással tagjává válhat bárki olyan virtuális sorstársközösségnek is, ahol naponta több tucatnyi bejegyzést tesznek közzé a tagok, ahol lehet egymástól kérdezni, egymással beszélgetni is, megtalálni a hasonló élethelyzetben lévő sorstársat vagy kollektíven írni minden felhasználónak.

A Facebook közösségi hálózatban nyílt és zárt csoportok léteznek. A nyílt csoporthoz bárki azonnal csatlakozni tud, s akár rögtön üzenetet is írhat a többieknek, míg a zárt csoportba előbb jelentkezni kell, majd a moderátor jóváhagyását követően láthatja az új tag a csoporttagok között zajló kommunikációt, böngészheti át a régebbi üzeneteket vagy szólhat hozzá maga is a kérdésekhez, indíthat el új diskurzusokat.

Akár nyílt, akár zárt csoportot létrehozhat ingyenesen bárki. Ebből adódóan sok a magára maradt, kiüresedett közösség, amelyekből a kezdeti lelkesedést követően hamar kikoptak a hozzászólók vagy moderálás híján az eredeti céltól olyannyira elkanyarodott a kommunikáció fonala, hogy már rég nem arról szól a beszélgetés, amiért eredetileg a csoportot életre hívták. Vannak, akik bármiről is legyen szó, rögtön politizálni kezdenek, mások megszállottan az emberiség mérgezéséről vagy rákgyógyítást ígérő teafüvekről terjesztik rendíthetetlenül tanaikat – ezzel pedig nem sokra megy az, aki lelki támaszért és az egészségügy útvesztőiben való eligazodás reményében fordul internetes közösséghez.

Egy-egy fórum sokszor a tévhitek melegágya, s valóban okos tanácsok mellett a beteg elbizonytalanítására alkalmas okoskodó butaságok tárháza is. Sok helyen osztanak meg érdektelen (csak a megosztó számára érdekes) cikkeket, hivatkozásokat, reklámokat a többiekkel. Daganatos betegek több csoportban is panaszkodnak arra, hogy időről-időre beférkőznek a fórumokba olyanok, akik azután privát üzenetekben zaklatják a többieket, csodaszerekről bizonygatva azok hatékonyságát, majd rendszerint persze felajánlva azt is, hogy „segítő szándékkal” beszerzik a készítményt. Egy életéért vagy családtagjáért aggódó ember egy hitelesnek tűnő sorstárstól kapott ajánlatba, mint utolsó szalmaszálba sokszor belekapaszkodik. Tudják ezt a „sárkányfűárusok” is, ebből szerzik bevételük jelentős részét.

A negatív példák ugyanakkor nem szabad, hogy elrettentsenek a virtuális közösségektől, hiszen az emberek többsége valóban jó szándékkal van jelen ezeken a felületeken, s meg lehet találni azt a csoportot, ahol valóban érdemi és hiteles segítségre lehet számítani.