Vastag- és végbéldaganatok

A kolorektális rák a vastag- és végbéldaganatok összefoglaló neve, amely a fejlett országokban a rosszindulatú daganatos betegségek listáján előkelő helyen áll, azaz mondhatjuk, hogy gyakori daganatos betegségről beszélünk.

Hogyan alakul ki ez a betegség?

A legtöbb esetben polipokból (a bél üregébe emelkedő szövetburjánzások) alakul ki, de ehhez sok időre van szükség. Legtöbbször azonban csak akkor fordul a páciens orvoshoz, amikor a betegség már előrehaladott állapotban van, és tüneteket/panaszt okoz. Ilyen a végbélből eredő vérzés, véres széklet, hosszan tartó székrekedés és hasmenés váltakozása, azaz a székletürítés szokványos voltának megváltozása, hasi fájdalom.

Ha ismert, hogy a betegség kialakulásában a polipok játszanak szerepet, akkor nyilvánvaló, hogy a megelőzésben a polipok eltávolításának kiemelt szerepe van.

A vizsgáló eljárások közül az ún. kolonoszkópia (vastagbéltükrözés) az, amely alkalmas a polipok felismerésére, és eltávolítására. Természetesen ezt szövettani feldolgozás követi, a patológus mondja meg, hogy az eltávolított polip jóindulatú elváltozás, avagy a daganat már kialakult benne.

Mit lehet tenni azért, hogy csökkentsük a betegség kialakulásának esélyét?

Azokat a tényezőket, amelyek a daganatok kialakulását elősegítik, rizikófaktoroknak hívjuk. Amennyiben valamilyen rizikófaktort észlelünk magunknál, nem jelenti feltétlenül, hogy daganatos betegség mindenképpen ki fog alakulni és amennyiben nem áll fenn semmilyen rizikófaktor, az sem jelenti, hogy teljes mértékben védve vagyunk a daganatos betegségektől.

Nem befolyásolható rizikófaktorok:

  • életkor: a kolorektális daganatok nagy része 60 és 80 éves kor között alakul ki. 50 éves kor alatt relatív ritkán alakulnak ki ilyen típusú tumorok, kivéve, ha a családban előfordult korai életkorban felismert kolorektális daganat
  • polipok: a vastagbél daganatok jelentős része polipokból alakul ki, rizikófaktornak elsősorban a nagy méretű vagy sok polip számít
  • korábbi kolorektális daganat: amennyiben valakinél már korábban találtak ilyen típusú daganatot és kezelték miatta, nagyobb eséllyel alakul ki nála egy második kolorektális daganat
  • bélbetegség a kórtörténetben: a gyulladásos bélbetegségek (colitis ulcerosa, Crohn betegség) növelik a kolorektális rákok rizikóját, mert elhúzódó időn keresztül gyulladást tartanak fenn a belek falában
  • petefészek-, méh- vagy emlődaganat a kórtörténetben: azok a nők, akiket az előbb említettdaganatok valamelyikével kezelték, nagyobb eséllyel alakul ki kolorektális daganat
  • családban előforduló kolorektális daganat: fokozza az esélyt a családban előforduló ilyen típusú daganat, kifejezett rizikót jelent, amennyiben 55 év alatti közvetlen családtagnál vagy több családtagnál is kialakult kolorektális daganat
  • genetika: a vastagbéldaganatok 20 %-a specifikus génmutáció (a gén megváltozása, „elromlása”) miatt alakul ki (HNPCC, Lynch-szindróma)
  • túl sok vöröshús, finomított, túlsütött vagy füstölt étel fogyasztása
  • rostszegény étrend
  • fizikai aktivitás hiánya
  • elhízás, kifejezetten érvényes ez az ún. centrális típusú (csípőtáji) elhízásra
  • dohányzás (minden daganatos betegség kialakulásának esélyét sokszorosára fokozza)
  • túlzott alkoholfogyasztás

A helytelen életmód miatti rizikófaktorok:

Amennyiben ezek alapján úgy érzi, hogy Önnél fokozott a kolorektális daganat kialakulásának esélye, úgy keresse fel háziorvosát részletes rizikóbecslésre és a diagnosztikus vizsgálatok elvégzésére.

Az életmódváltással kivédhető rizikófaktorok elkerülésében a következő gyakorlati tanácsok segíthetnek Önnek.

  • Egyen kevesebb állati zsírt, helyette inkább több gyümölcsöt, zöldséget és rostot! Amerikai ajánlások alapján naponta legalább 5 különböző zöldséget, gyümölcsöt kell enni, s mellé teljes kiőrlésű gabonaféléket, magokat, rizst, tésztát vagy babot.
  • Figyeljen a táplálkozási szokásaira! A napi ajánlott D-vitamin-, kálcium-, magnézium- és folsavbevitel biztosítása ugyanis csökkentheti a kolorektális rákkialakulásának kockázatát.
  • Mozogjon többet! A mindennapi testmozgás – a lépcsőzés lift helyett,  a séta, a kerti munka – is csökkenti a kolorektális rák kialakulásának esélyét.
  • Érjen el egészséges testsúlyt!

Milyen tüneteket tapasztalhat kolorektális daganat esetén?

A széklethabitus megváltozása:

  • hosszan tartó székrekedés, majd hasmenés váltakozása;
  • vér a székletben (a vér lehet halványpiros vagy akár nagyon sötét is);
  • hasmenés, székrekedés vagy amennyiben azt érzi, hogy székletürítést követően belei nem ürültek ki teljesen;
  • a széklet keskenyebb, mint általában;
  • gyakori puffadás, teltségérzet, hasi görcsök;
  • ok nélküli testsúlyvesztés;
  • fáradékonyság;
  • hányás.

Bár ezeket a tüneteket a kolorektális daganatokon kívül más betegségek is okozhatják, amennyiben ezeket tapasztalja, haladéktalanul keresse fel háziorvosát vagy kezelőorvosát!

Milyen vizsgálatok alkalmasak a kolorektális rákok szűrésére?

Ha valakinél kialakult ez a típusú daganat, a legfontosabb a mihamarabbi diagnózis felállítása, az adekvát onkológiai-sebészi ellátás megszervezése. A következő felsorolás a diagnózis felállításához szükséges vizsgálatokat tartalmazza. Természetesen ezek közül az onkológus a beteg állapotához szabva választja ki a megfelelő vizsgáló eljárásokat.

  • Fizikális vizsgálat és a kórtörténet felvétele
    A kórtörténetben kiemelt szereppel bír a tünetek, a családban előforduló daganatos betegségek, környezeti hatások, alkalmazott gyógyszerek részletes kikérdezése. A fizikális vizsgálat általános orvosi betegvizsgálatot jelent, különleges figyelmet fordítva azokra az elváltozásokra, amelyek a betegséggel kapcsolatosak lehetnek.
  • Rektális vizsgálat     
    A végbél fizikális vizsgálata. Az orvos bevezeti a végbélnyíláson keresztül a kesztyűvel fedett, síkosított ujját a végbélbe, majd ott a bélbe emelkedő elváltozást, idegen szövetet, a székletben látható vért keres.
  • Okkult vér vizsgálata a székletben  
    Ez a vizsgálóeljárás arra szolgál, hogy ki lehessen mutatni kis mennyiségű vért is a székletből. Ehhez a székletmintát egy erre kialakított kártyára kell felvinni, a laborban így tudják kimutatni a vértartalmat. A vizsgálóeljárás sajnos számos esetben tévesen pozitív vagy negatív eredménnyel jár, így önmagában nem elég a bélből való vérzés kizárására. Hasonló eljárás az úgynevezett széklet immunokémiai teszt.
  • Báriumos beöntéssel végzett röntgen vizsgálat       
    Bárium tartalmú kontrasztanyagot juttatnak be a végbélnyíláson keresztül. A bárium bevonja az alsó béltraktust és ezután készítenek röntgenfelvételt.
  • Anoszkópia
    A vizsgálat során a végbélnyíláson keresztül egy mintegy 10 cm hosszú merev eszközzel kerül feltárásra az anális csatorna és a végbél alsó része. Ezzel a módszerrel láthatóvá válnak az ott elhelyezkedő daganatok és jóindulatú elváltozások.
  • Rektoszkópia
    A végbélnyíláson keresztül 15-30 cm hosszú merev eszközzel azonosíthatók a végbélben elhelyezkedő elváltozások, belőlük minta is vehető, amely azt követően alkalmas szövettani vizsgálatra
  • Szigmoidoszkópia
    A beavatkozás a végbélben és a szigmabélben elhelyezkedő polipok, egyéb abnormális területek, daganatok azonosítására szolgál. A szigmoidoszkópot a végbélnyíláson keresztül vezetik be, a szigmabélig. Az eszköz keskeny és csőszerű, fényforrással és lencserendszerrel rendelkezik, általában egy speciális eszközzel szövetminta nyerhető, a polipok eltávolíthatók, szövettani vizsgálat végezhető az elváltozás jó- vagy rosszindulatúságának tisztázására.
  • Kolonoszkópia         
    A beavatkozás során a végbéltől kezdve áttekinthető a vastagbél egész hossza, eltávolíthatók a polipok, minta vehető a daganatra gyanús képletekből, egyéb elváltozásokból. A kolonoszkópot a végbélnyíláson keresztül vezetik a vastagbélbe. A kolonoszkóp egy vékony, csőszerű eszköz, amelyben összetett fényforrás és üvegszálas optika található.
  • Virtuális kolonoszkópia       
    A módszer során CT vizsgálatot végeznek. A számítógép feldolgozza a felvételeket, így láthatóvá tehetők a polipok és egyéb a bélbe emelkedő elváltozások. A módszer hátránya, hogy a vizsgálat során szövetminta nem nyerhető, így amennyiben daganatra gyanús elváltozást észlelnek, kolonoszkópia és biopszia végzése egyarántszükséges.
  • Biopszia
    A biopszia során sejteket vagy szövethengert távolítanak el a szervezetből, amelyet a patológus feldolgoz, rosszindulatú daganat nyomát keresi.

Abban az esetben, ha az előbb említett vizsgálatokkal kolorektális daganatot észlelnek, további vizsgálatok szükségesek annak az eldöntésére, hogy a daganat csak a vastagbélben található meg vagy már a szervezet más részeiben is szétterjedt, ezt „staging”-nek nevezzük.

A „staging” tehát az a folyamat, amivel azt határozzák meg az orvosok, hogy a daganat mennyire terjedt el az ember testében, illetve hol keletkezett újabb daganat. Ez a folyamat alapvetően fontos a terápia megtervezése érdekében. Az eltérő stádiumban levő daganatok más-más onkológiai-sebészi megközelítést igényelnek.

A következő diagnosztikus módszereket a „staging” meghatározása során alkalmazzák az orvosok.

  • CT
    A vizsgálat során a test meghatározott részéről részletes felvételek készíthetők. Ezeket egy számítógéphez kötött röntgengép dolgozza fel, alakítja át. Vénán keresztül bevitt vagy lenyelt kontrasztanyag segítségével még részletesebb információk nyerhetők, a szövetek és a szervek még jobban láthatóvá tehetők. Mindez segíti a sebészi tervezést is.
  • MRI
    Az eszköz mágneses tér, rádióhullámok és egy számítógép segítségével a CT vizsgálathoz hasonló felvételeket készít a test meghatározott részeiről. A kép részleteinek fokozására egy speciális kontrasztanyagot, gadolíniumot adnak be a vénán keresztül. A tumorsejtek általában gadolíniumot halmoznak fel, így annak környezetében fehérebben világító terület észlelhető.
  • PET-CT
    Az eljárás során azonosíthatóvá válnak a rosszindulatú daganatos sejtcsoportok az emberi testben. Kis mennyiségű radioaktív glükózt (szőlőcukrot) juttatnak be a szervezetbe, vénán keresztül. A PET-CT a test körül forogva felvételeket készít arról, hogy a beadott glükóz hol halmozódik fel a szervezetben. A rosszindulatú daganatsejtek világosabbak a képen, mert azok sokkal aktívabbak, mint a normál szövetek, így több glükózt is vesznek föl, mint a normál szövetek.
  • Mellkas röntgen        
    Ez egy olyan röntgen vizsgálat, amely a mellkasban elhelyezkedő csontokról és szervekről ad képet. A röntgen olyan energiasugár, amely keresztülhatol az emberi testen, a szervek és csontok képe vetül egy, a fényképezőgépéhez hasonló filmre.
  • Csontszcintigráfia
    Ezen az izotópos technikát használó képalkotó eljárás során, a csontban elhelyezkedő áttétek tehetők láthatóvá.
  • Sebészi kimetszés     
    A műtét során, amennyiben a daganat kiterjedése és az anatómiai viszonyok azt engedik, a daganat teljes egészében eltávolítható. A végleges szövettani vizsgálat a sebészi beavatkozás során eltávolított szövetből nyerhető.
  • Nyirokcsomó biopszia          
    A nyirokcsomók egy részének vagy egészének az eltávolítását jelenti. A patológus az így nyert szövetet mikroszkóp alatt elemzi, daganatsejteket keresve.
  • Vérkép
    A laborvizsgálat során a nyert mintából a fehérvérsejt-, vörösvérsejt- és vérlemezkeszámot, a vörösvérsejtekben található hemoglobin mennyiségét vizsgálják.
  • Tumormarkerek
    A tumormarkerek önmagukban nem alkalmasak daganatos betegség diagnosztizálására, ugyanakkor segítséget nyújtanak az ismert daganatok nyomon követésében. A kolorektális tumorok esetében a CEA (carcinoembrialis antigén) szintet határozzák meg a vérmintából.

Hogyan terjed a daganat a szervezetben?

Azt a jelenséget, amikor a daganat a kiindulási helyéről átterjed a szervezet más helyére, metasztázisnak nevezzük. A daganatsejtek kitörnek az eredeti helyükről (primer tumor) és a nyirok- vagy vérereken keresztül eljutnak a szervezet egyéb helyeire.

Az áttéti tumor típusa megegyezik az eredeti tumor típusával. Pl. amennyiben egy vastagbéldaganat áttétet képez a tüdőben, a tumorsejtek szövettani képe, biológiai viselkedése olyan lesz, mint az eredeti tumoré volt, nem pedig olyan, mint egy tüdődaganaté.

Hogyan kezelhetők a kolorektális daganatok?

Különböző kezelési módok ismertek a kolorektális daganatok kezelésében. Ezek közül azokat, amelyeket a mindennapi gyakorlatban leggyakrabban használnak konvencionális kezelésnek nevezik. A kolorektális daganatok konvencionális terápiás lehetőségei a következőek:

  • Sebészi terápia          
    A kiterjedésétől és elhelyezkedésétől függően különböző típusú és hosszúságú bélszakaszok eltávolítására kerül sor.
  • Kemoterápia
    A kemoterápia során a daganatok kezelésére különböző típusú gyógyszereket alkalmaznak, amelyek a daganatsejtek burjánzását gátolják a sejtek elpusztításával vagy a sejtosztódás gátlásával. A vastag- és végbélrákban a kemoterápiás kezelés során a szereket szájon vagy vénán keresztül kell bevinni, amelyek ezt követően bejutnak a véráramba, így el tudják érni a tumorsejteket a szervezetben (szisztémás kemoterápia). A kemoterápiás szerek egy része bejuttatható közvetlenül a szervekbe (pl.: a máj keringésébe bejuttatott kemoterápia) vagy testüregekbe (pl.: a hasüregbe), ebben az esetben a gyógyszerek legnagyobb részben közvetlenül a beadás helyén fejtik ki hatásukat (regionális kemoterápia).
    A májartériák kemoembolizációját azoknál a daganatoknál alkalmazhatják, amelyek a májba adtak áttétet. Ennek lényege a májartériák egy részének elzárása (ez a fő artéria, amely a máj vérellátásában szerepet játszik, ugyanakkor a tumort is táplálja) és daganatellenes gyógyszer beadása a májba. Ezt követően a májartériákon a kemoterápiás szer bejut a májba és ott fejti ki hatását, csak kis mennyiségű szer éri el a szervezet egyéb részeit. Ez az elzárás lehet végleges vagy átmeneti, függően attól, hogy milyen szert alkalmaznak. A máj továbbra is kap vért a kapuvénán keresztül, amely a vért a belekből és a gyomorból szállítja.
    A kemoterápia típusát, az alkalmazott szereket a daganat típusa és a stádium befolyásolja.
  • Sugárterápia
    A sugárterápia során nagy energiájú röntgensugarat, vagy más típusú sugarat használnak arra, hogy elpusztítsák a tumorsejteket vagy meggátolják azok növekedését. A sugárterápiának két fő módja van. Az egyik során kívülről sugarazzák be a test meghatározott részét. A belső sugárterápia során pedig sugárzó anyaggal bevont tűt, magvat, drótot vagy katétert juttatnak be közvetlenül a tumorba, vagy annak közelébe, hatását ott tudja kifejteni. Az, hogy a sugárterápia milyen módját alkalmazzák, függ a tumor típusától és stádiumától.

Mit jelent a célzott gyógyszeres terápia?

A célzott terápia során olyan gyógyszereket és egyéb összetevőket alkalmaznak, amelyek specifikusan a tumorsejtek túlélésében és növekedésében szerepet játszó molekulákat zavarják meg (molekuláris célpontok). Ezzel szemben a tradicionális kemoterápiás szerek minden gyorsan osztódó sejtet megtámadnak, vagyis az egészségeseket is. A célzott terápiás szereket tudatosan úgy választják vagy alakítják ki, hogy a meghatározott célpontokra fejtsék ki a hatásukat, ezzel szemben a tradicionális szereket azért látták alkalmasnak, mert sejtpusztító hatásuk van. A célzott terápiában alkalmazott szerek citosztatikusak (azaz meggátolják a tumorsejtek osztódását), míg a standard kemoterápiás szerek citotoxikusak (azaz tumorsejteket pusztítanak el). Napjainkban a célzott terápia áll a tumor ellenes gyógyszerfejlesztések egyik középpontjában.

A célzott terápiás szerek megelőzik a tumorsejteket szaporodásra bíró jelek fogadását, megzavarják a daganatok érújdonképzését, elősegítik a daganatsejtek halálát; arra serkentik az immunrendszert, hogy elpusztítsa a tumorsejteket és a sejtmérgeket közvetlenül a tumorsejtekhez szállítják.

A különféle támadáspontú célzott terápiás szerek közül a vastag- és végbélrákoknál az alábbiakat alkalmazhatják:

  • Jelátvitelt gátló anyagok      
    Ezek a szerek gátolják azoknak a molekulákat a hatását, amelyek a jelátvitelben szerepet játszanak. Ez az a folyamat, amely során a sejtek a környezetükből érkező jeleket felveszik, majd a sejt belseje felé, számos biokémiai reakción keresztül közvetítik, illetve erre valamilyen módon reagálnak. Egyes daganatokban a rosszindulatú sejtek folyamatosan aktívak, akkor is, amikor a környezetükből semmilyen jelet nem kapnak.
  • Érújdonképződést gátló szerek        
    Meggátolják azt, hogy a tumorok új vérereket tudjanak növeszteni (ezt hívjuk angiogenezisnek). A vérellátás biztosítása alapvetően fontos ahhoz, hogy a daganatok bizonyos méret fölött megfelelő oxigén- és tápanyagellátást kapjanak a további növekedéshez.
  • Monoklonális antitestek tartalmazó szerek  
    Ezek specifikusan a tumorsejtek pusztulását is okozhatják. Amennyiben egy antitest hozzákötődik egy tumorsejthez, a szervezet saját immunválaszát is aktivizálják, így még erősebb tumorpusztító hatást lehet elérni.

Ezeken a szereken kívül számos egyéb hatásmechanizmusú készítmény áll vizsgálat alatt.

Mik lehetnek a célzott terápiás szerek mellékhatásai?

A kutatók azt remélték, hogy a célzott kemoterápiás szerek sokkal kevésbé lesznek toxikusak, mint a hagyományos kemoterápiás szerek, hiszen azok hatásukat elsősorban a tumorsejtekre fejtik ki. Ugyanakkor a célzott terápiás szereknek is lehet mellékhatása, de ezek jellegükben jelentősen eltérnek a már jól ismert kemoterápiás okozta mellékhatásoktól.

A leggyakoribb mellékhatás a hasmenés és a májfunkciós zavarok, mint a májgyulladás és az emelkedett májenzim.

Egyéb mellékhatás a bőrproblémák (akneszerű kiütések, száraz bőr, körömelváltozások, a haj színének megváltozása), a véralvadásban és sebgyógyulásban kialakuló zavarok, magas vérnyomás, ritka esetben gyomor- és bélperforáció.

A cikk szerzői: Dr. Dank Magdolna habilitált egyetemi docens és Dr. Gáti Endre rezidens sebész.