Urológiai daganatok

A vesedaganatok

A vesék bab alakú, nagyjából 15 centiméter nagyságú szervek, amik a szervezet méregtelenítéséért felelnek: naponta mintegy 1700 liter vérből szűrik ki a vesék azt a liternyi salakanyagot, amely vizelet formájában távozik a szervezetből. A vesék funkciójával függ össze az is, hogy a daganatok vérerekre való átterjedésével a véráram útján könnyen eljuthatnak, s fertőzhetnek meg más szerveket is, tumoros áttéteket hozva létre.

A veserák leggyakrabban az ötven-hetven éves korosztályban fordul elő, a férfiakat jobban fenyegeti, mint a nőket. Nincs egyértelmű lista arról, hogy pontosan mi vezethet veserákhoz, ám nagy szerepet tulajdonítanak a környezeti ártalmaknak, az életvezetési szokásoknak.

Ugyan a veserák kialakulásának veszélye az életkorral együtt nő, ám ritka esetben fiatal korban (egyes megbetegedések, mint például a Wilms-tumor vagy nephroblastoma kifejezetten gyerekbetegség) is előfordulhat. Lehet szerepe a genetikai tényezőknek, ám az örökletes hajlamnál rendszerint nagyobb hangsúllyal említik a környezeti ártalmakat.

A vesedaganatok viszonylag kis százalékában fordul elő úgynevezett üregrendszeri tumor, amely sok hasonlóságot mutat a húgyhólyag-daganattal. Leginkább hatvan évnél idősebbeknél fordul elő, leggyakoribb tünete a véres vizelet vagy vizeletpangás, esetenként deréktáji fájdalom vagy kellemetlen, irritatív vizelés is lehet a velejárója.

Húgyhólyagdaganatok

A húgyhólyagrák elsősorban a 60-70 éves korcsoport betegsége, ritkán fiatalabb korban is jelentkezhet. Előfordulása férfiakban gyakoribb, mint nőkben.

A betegség a kezdeti stádiumban teljesen tünetmentes. A mérsékelten előrehaladott stádiumú betegségben a vezető tünet a gyakori, fájdalmas vizelés, valamint a vérvizelés (haematuria). A gyakori vizelést a hólyagban növekvő, egyre nagyobb teret betöltő tumor okozza. A véres vizelet mértéke és gyakorisága ugyanakkor független a daganat stádiumától. A tünetek alapján a betegséget már viszonylag korai fázisában – a páciens jó általános állapotában, az áttétek kialakulása előtt – fel lehet ismerni.

Húgyhólyagrák ellen nincs specifikus szűrővizsgálat. Vizelési panaszok jelentkezése esetén nem szabad halogatni az orvoshoz fordulást. Célirányos vizsgálatokra van szükség, hogy kiderülhessen, mi áll a probléma hátterében. A panaszokat nemcsak daganat okozhatja: kiválthatja valamilyen fertőzés, gyulladás, prosztata- vagy vesebetegség is.

Húgycsődaganatok

Daganat nemcsak a húgyhólyagot, hanem a húgycsövet is megtámadhatja, a húgycsőtumor (caruncula urethrae, polypus urethrae) ugyanakkor a ritka rákos betegségek közé tartozik. A karfiolszerű vagy átszűrt rák húgycső beszűkülését, s a vizelés teljes ellehetetlenülést is okozhatja. Kellemetlen vizelés, vérzés vagy gennyes vizelet, nőknél vérzés is figyelmeztető jel lehet. A húgycsődaganat nőkben és férfiakban is megjelenhet, a húgycsőnek mind az elülső, mind a hátsó részén kialakulhat. A terápia a tumor elhelyezkedésétől és stádiumától függ. A húgycsődaganatok ellen hatékony lehet a sebészi eltávolítás, a lézeres műtét vagy a sugárkezelés. Sebészi beavatkozás esetén férfiaknál előfordul, hogy a teljes húgyhólyag és a prosztata eltávolítását, egyes esetekben a péniszamputációt is indokoltnak látják.

Prosztata daganatok

A prosztata, más néven a dülmirigy közvetlenül a férfiak húgyhólyagja alatt található, keresztül halad rajta a húgycső. A gesztenye nagyságú mirigy, amely a herékben termelődő spermához termel a spermiumok mozgását elősegítő, egyebek mellett cinket, citromsavat és enzimeket tartalmazó váladékot. A prosztata által termelt tejszerű folyadék a herékből az ondóvezetéken keresztül áramló hímivarsejtekkel keveredve biztosítja a spermiumok életképességét szavatoló környezetet.

Idehaza minden évben 1400-1500 férfi halálát okozza a prosztatarák, a halált okozó daganatos betegségek sorában a férfiaknál a tüdőrák után a második helyen áll. A kór kialakulásának pontos okát nem ismerni, a kutatások azonban több tényezőt is feltételeznek, amelyeknek köze lehet a betegség kialakulásában. A legnagyobb kockázat kiküszöbölhetetlen: az életkor. A kór rendszerint az idősebb férfiak betegsége: középkorúak között ritkán fordul elő, ötven év felett az életkor előrehaladtával évről-évre nő a kockázat.

A betegség korai felismeréséhez nincs olyan módszer, amely minden esetben hatékony és egyértelmű lenne, ez az oka annak, hogy a női méhnyak- vagy emlőszűréssel ellentétben, nincs szervezett szűrővizsgálat. A szakemberek ezt azzal indokolják: túl kicsi volna a találati arány, gyakran fordulna elő „téves riasztás”. A szűrés létjogosultsága ezért is vitatott, az urológusok leginkább az életkor vagy családi kórelőzmények alapján inkább az átlagosnál veszélyeztetettebbnek vélt pácienseknél az évente ismételt vizsgálatokra, a korai felismerésre helyezik a hangsúlyt.

A prosztatadaganatot nem ritkán véletlenül fedezik fel: a rák korai stádiumban rendszerint semmilyen tünetet nem okoz. Figyelmeztető jel lehet ugyanakkor, ha valaki rendszeresen küzd vizelési problémával, vizeletében vagy ondójában vért fedez fel. A rák előrehaladottabb formájában a lehetséges csontáttétek miatt reumás jellegű fájdalmak jelentkezhetnek. Fontos azonban leszögezni: miként a legtöbb daganattípusnál, úgy a prosztatarák esetében sem egyértelműek a tünetek, ezért azok jelentkezése mögött számos más probléma is meghúzódhat. A prosztatarák kezdeti tünetei például teljes egészében megegyeznek a dülmirigy jóindulatú megnagyobbodásával együtt járó panaszokkal.

A prosztataráknak több különböző típusa ismert, ezek az agresszivitásban, azaz a növekedési és áttétképzési hajlamban különböznek egymástól. Vannak olyan esetek, amelyek kezelés nélkül sem idéznek elő komolyabb tüneteket, nem hordoznak életveszélyes kockázatot, ezért az ilyen esetek terápiája valójában felesleges.

Fontos ugyanakkor leszögezni: ma még nem ismeretesek hatékony módszerek a kezelést nem igénylő esetek megbízható azonosítására. Mivel megbízhatóan nem dönthető el, hogy várhatóan melyik daganatok hajlamosan a növekedésre és burjánzásra, ezért jelen álláspont szerint minden diagnosztizált prosztatarákot kezelni kell.

A prosztatatumorok döntő többsége a mirigyek hámsejtjeiből indul ki, a daganat gyakran többgócú és a prosztata két lebenye mellett átterjedhet a környező szervekre – húgyhólyag, végbél – és a nyirokrendszerre is.

A prosztata daganatos megbetegedései között leggyakoribb az úgynevezett adenocarcinoma, a esetek döntő többségében (96-97%) előforduló elváltozás a mirigyek hámsejtjeiből indul ki. A tumor gyakran több gócból áll, mindkét prosztatalebenyt érinti, kései felfedezése esetén áttéteket képez.

Heredaganatok

A hererák a férfiakban fellépő tumoros megbetegedések 1-2 százalékát adja, s a legtöbb daganattól eltérően nem elsősorban az idősebb generációt fenyegeti, bár 40 év felett is előfordul. Megelőzésére nincs hatékony mód, az időben felfedezett betegség kezelése lelki traumával jár, ám nagy az esély a teljes gyógyulásra.

A hererák elsősorban a fiatalabb férfiak betegsége, általában 15 és 35 éves kor között jelenhet meg, a huszonéves férfiak egyik leggyakoribb tumoros elváltozása, ugyanakkor egyes válfaja 40 és 60 év között fordul elő halmozottan. A hererákra nagyobb az esélyük  a rejtett herével élőknek, illetve azoknak, akiknek későn szálltak le a heréik a hasüregből a herezacskóba. A szülőknek ezért érdemes odafigyelni arra, hogy fiuknál rendben elhelyezkedtek-e már a herék, mert ha ez nem történt meg, kisgyermekkorban ezt egy rutinműtéttel orvosolni tudják.

A hererák rendszerint tünetmentesen, fájdalmatlanul fejlődik, a here tömegesebbé válása következtében egy idő elteltével tompa, húzó, kellemetlen érzés hívhatja fel rá a figyelmet. Ha a beteg nem törődik a szokatlan elváltozással vagy szégyenérzete tartja vissza attól, hogy urológushoz forduljon, a sejtburjánzás következtében akár jelentős nagyságú tumor is kifejlődhet a herezacskóban, akár a here és a mellékhere teljes állományát elfoglalhatja, s távoli áttéteket képezhet a szervezetben.

A hererák a fizikai fájdalom és a kezelések biológiai kellemetlenségei mellett nagy lelki terhet is jelentenek a betegeknek, különösen fiatal korban. Sokszor a férfiasság elvesztésétől való félelem gátolja az orvoshoz fordulást. A halogatás ugyanakkor önbeteljesítő jóslatként is hathat, hiszen éppen ezáltal válik a betegség súlyosabbá, esetleg már kezelhetetlenné. Az időben felfedezett hererák esetén nagy esély van a teljes gyógyulásra és felépülésre.

A herezacskó daganata

Nemcsak a herékben, a herezacskón észlelt bármilyen szokatlan tünet észlelésekor is hamar fel kell keresni az orvost. Ugyan ritkán, de a herezacskón is kialakulhat tumoros elváltozás. A herezacskó daganatai (tumor scroti) ritkák. Ezek többnyire jóindulatúak, a rosszindulatú daganatok aránya alacsony. A betegség előfordulása 40-50 éves kor között a leggyakoribb. Különböző szövetekből indulhat ki a daganat (zsír-, kötőszövet és hám). A betegség okát nem ismerjük. Egyes szakirodalmi adatok szerint a rák kialakulásában szerepe lehet a kátránynak és a paraffin származékoknak.

A hímvessző rosszindulatú daganata

A hímvessző daganata (tumor penis) Európában ritka betegség, előfordulása 0,5-1 megbetegedés 100 ezer emberre számítva évente. 40 éves kor alatt alig észlelhető, leggyakoribb 60 éves kor felett. Kialakulásában szerepet tulajdonítanak a fitymaszűkületnek és az ezzel járó smegma (fityma faggyú) felhalmozódásának, ismétlődő bőrgyulladásnak. A körülmetélésen átesetteken alig alakul ki a megbetegedés. A gondos testápolás lényegesen csökkentheti a daganat előfordulásának kockázatát. A beteg kezdetben kis, fájdalmatlan, kemény göböt vagy kifekélyesedett bőrelváltozást észlel, a daganat körül gyulladás, égő, viszkető érzést tapasztalhat. Előfordulhat merevedéskor és vizeléskor érzett fájdalom is. A betegség kezelése a daganat elhelyezkedésétől és kiterjedtségétől függően helyileg vagy infúzióban adott citosztatikus kezelésből, sugárterápiából, esetleg lézerkezelésből áll.