Nem igaz, hogy...

Nem igaz, hogy a rák mindig gyógyíthatatlan betegség

A közvélekedésben a rák a halálos betegség szinonimája, ám ez ma már nem igaz. A rák az esetek többségében akkor válik végzetes, gyógyíthatatlan betegséggé, ha nem ismerik fel időben. Sajnos vannak olyan alattomosan kifejlődő daganatos betegségek – ilyen például a hasnyálmirigyrák -, amelyeket kezdeti tünetek híján legtöbbször csak véletlenül és túl későn fedeznek fel.

Ugyanakkor sokkal több olyan eset van, amikor a betegek túl későn fordulnak orvoshoz, holott már hónapok-évek óta fennáll valamilyen panaszuk, ám annak nem tulajdonítanak jelentőséget. A méhnyakszűrésen vagy a vastagbélszűrésen fel tudják fedezni a rákmegelőző állapotokat, az időben felfedezett emlőrák vagy hererák is gyógyítható, s számos más ráktípus esetében is folyamatosan nő a gyógyultak aránya.

 

 

Nem igaz, hogy a rák fertőző kór

Rákkal nem lehet megfertőződni, a rákbetegek nem fertőznek. Sem felnőttre, sem gyerekre nem veszélyes az, ha találkoznak, együtt élnek daganatos beteggel. A betegség nem kapható el öleléssel, puszival, közös tárgyak használatával, tüsszentéssel, de szexuális úton sem terjed. A tüdőráknak semmi köze a ragályos TBC-hez, a bőrráknak sincs a fertőző bőrgombához.

Tumor akkor alakul ki, amikor a szervezet saját sejtjeinek szabályozási mechanizmusai átprogramozódnak, s ez egy nagyon összetett módon ahhoz vezet, hogy a ráksejt korlátlan növekedési potenciállal rendelkező sejtté alakul.

A félreértések egyik alapja az lehet, hogy vannak olyan rákbetegségek, amelyek kialakulását egy előzetesen hosszú időn át fennálló fertőzés előzheti meg. A HPV fertőzés egyes típusainak például szerepük van a méhnyakrák, a végbélrák és egyes fej-nyaki tumorok kialakulásában, egyes hepatitis vírusfertőzéseknek pedig késői szövődményük lehet a májrák. Ez sem változtat ugyanakkor azon, hogy a daganatos sejtek csak a gazdaszervezetben életképesek, más szervezetében nem tudnak megtapadni.

Nem igaz, hogy sugárterápia után a beteg is sugárzik

Ahogyan egy tüdőszűrés után nem, a sugárkezelést követően sem válik a beteg “sugárzóvá”. A nagy energiájú sugárnyaláb helyileg roncsolja a daganatos sejteket, ám ettől a szervezet nem lesz rádioaktív, azaz a beteg a kezelés után ugyanúgy érintkezhet felnőttekkel vagy gyerekekkel mint előtte.

Más a helyzet az igen ritkán alkalmazott izotópos beavatkozás vagy a szervezetbe hosszabb időre behelyezett kis sugárforrások alkalmazása esetén, amikor átmenetileg valóban fokozott óvatosság indokolt. Ha a pácienssel érintkező emberekre akár minimális kockázatot is jelentő terápiát alkalmaznak, arra külön biztonsági előírások vonatkoznak, s erre minden esetben felhívják a beteg figyelmét.

Nem igaz, hogy a light cigi nem okoz rákot

A könnyűnek (light) nevezett cigaretták elnevezése azt sugallja, hogy azok egészségesebbek mint normál változataik. Ugyan kátrány- és nikotintartalmuk valóban kisebb, mint a normál dohánytermékeké, viszont a kátrány és a nikotin csak kettő abból a több mint ezerféle rákkeltő anyagból, amely kimutatható a cigarettafüstben. A veszély éppen ebben rejlik: a könnyűnek tartott cigarettákból ugyanis sokan nyugodt lélekkel szívnak több szálat.

A cigarettával a szervezetbe folyamatosan adagolt méreganyagok a tüdőrák mellett többek között a szájüregi és hólyagtumorok, a gyomorrák és a húgyhólyagrák kialakulását is elősegítik. A cigarettázók rendszerint azzal mentik fel magukat és nyugtatják a lelkiismeretüket, hogy vannak idős dohányosok is. Természetesen igaz, hogy nem minden cigarettázó lesz rákbeteg, ahogyan nem minden gyorshajtó lesz közlekedési baleset áldozata sem. De ebben bízni már nem tévhit, hanem hazárdjáték.

Nem igaz, hogy a rák mindig panaszokat okoz

Sajnos az, hogy egészségesnek érezzük magunkat, nem garancia arra, hogy valóban azok is vagyunk. A rosszindulatú daganatos betegségek egy része alattomosan bujkál a szervezetben: legyen szó akár nőgyógyászati daganatokról, akár vastagbélrákról, vesetumorról vagy hasnyálmirigyrákról, a betegség egy ideig észrevétlenül fejlődik, akár évekig nem okozva semmilyen panaszt.

Ezért fontos annyira, hogy amelyik tumortípusnál erre lehetőség van, rendszeresen járjunk el a szűrővizsgálatokra. Ha pedig azt érzi, hogy valami nincs rendben a szervezetében, ne halogassa a kivizsgálást! Mindig mindenki fel tud sorolni féltucatnyi okot, hogy miért nincs ideje orvoshoz fordulni. Ennek a szomorú következménye az, hogy minden egyes héten emberek százai szembesülnek azzal: ha korábban rászánták volna magukat a kivizsgálásra, nagyobb esélyük lenne a gyógyulásra.

Nem igaz, hogy a rák csak az idősek betegsége

Bár igaz, hogy az életkor előrehaladtával – ahogyan a sejtek megújulóképessége romlik, s az évtizedeken át felhalmozódó környezeti hatások összeadódnak – sok daganattípusnak nő a kockázata, vannak olyan tumortípusok, amelyeknek fiatalabb korban van nagyobb esélye.

A kifejezetten gyermekkorra jellemző ideg- és vérképzőrendszeri daganatok mellett a nyirokrendszer tumorai, a hererák, a méhnyakrák vagy az emlődaganat jelentős számban érint fiatalabb felnőtteket is. Nők számára védelmet az évenkénti nőgyógyászati kontroll jelent, valamint az önvizsgálat. A fiatal emlőállományt a mammográfia nem képes megfelelő megbízhatósággal átvilágítani, ezért kiemelt hangsúlyt kell kapnia a mellek havi áttapintásának. Ugyanez igaz a férfiakra is: a hererák a tudomány mai állása szerint nem előzhető meg, ám a kóros elváltozás korai kezelése esetén a tumor a legnagyobb arányban meggyógyítható daganatos folyamatok közé tartozik.

Nem igaz, hogy a rák biztosan szétterjed a szervezetben

Az előrehaladott rosszindulatú daganatos betegségek egyik ismérve, hogy az elsődleges (primer) tumorról a daganatsejtek átterjedhetnek a környezetükre, valamint a vérárammal és a nyirokkeringéssel a szervezet távolabbi szerveiben is képesek megtapadni, majd növekedésnek indulni.

Áttétek (metasztázisok) az átlagosnál gyakrabban jelennek meg a májban, a tüdőben, a csontokban vagy az agyban. Az egyes daganatoknak ugyanakkor szövettani típusuktól függően rendkívül különböző az agresszivitásuk és áttétképzési hajlamuk. Annál kisebb az esély arra, hogy később áttétek alakuljanak ki, minél hamarabb sikerül műtétileg eltávolítani egy daganatot.

A kiújulást és az áttétek megjelenésének kockázatát csökkentik a műtét utáni kemoterápiás kezelések is, amelyek az esetlegesen a szervezetben maradt ráksejtek elpusztítását célozzák. Az utóbbi években egyébként a daganatokra célzottan ható gyógyszeres terápiák térhódítása révén az áttétes betegségek kezelésében is nagy előrelépések történtek.

Nem igaz, hogy a dohányzás csak a tüdőrák kockázatát növeli

Tévednek azok, akik a cigarettában csak a tüdőre veszélyes – a tüdőrák kialakulásának kockázatát 40 szeresre emelő – szenvedélyt látnak. A kátrány és a nikotin mellett mind az erősebb, mind a gyengének mondott cigaretták füstje több mint ezerféle rákkeltő anyagot tartalmaz.

Miután a méreganyagokat a dohányosok folyamatosan adagolják a saját és környezetük szervezetébe, ezzel növelik a szájüregi rákok, a garat- és a gégerákok vagy a mérgeket a szervezetből kiválasztó húgyhólyag és vese rosszindulatú daganatos elfajulásának kockázatát. A dohányosok gyakori ellenérve, hogy olyan emberek is megbetegednek, akik sosem gyújtottak rá. Ez igaz, ám a tüdőkórházakban vagy a fej-nyaksebészeti központokban szembetűnőek az arányokban megmutatkozó különbségek.

Nem igaz, hogy a kemoterápia mindig meggyötri a betegeket

A kemoterápia az egyik leginkább rettegett kezelési mód: mivel a daganatellenes gyógyszerek nemcsak a tumor(ok)ra, hanem az egészséges sejtekre is hatnak, számos mellékhatás megjelenhet a hányástól a hasmenésig, az étvágytalanságtól, fáradtságtól a bőrpanaszokig, allergiás jellegű reakciókig. Miként azonban a különféle gyógyszereknek más a mellékhatásuk, úgy a betegek sem egyformán viselik a kezeléseket.

Sokan szinte észre sem veszik a kellemetlenségeket, a kezelés után némi pihenést követően folytatják a mindennapjaikat, ellátják feladataikat, munkába járnak. A betegség és a terápia típusától, a szervezet általános állapotától is függ tehát, ki hogyan reagál a gyógyszerekre. Minden esetben fontos ugyanakkor tudni, hogy a mellékhatások jelentős részben csillapíthatók, ezért azokról mindig be kell számolni a kezelőorvosnak.

Nem igaz, hogy a kemoterápia másokra is hatással van

Egyetlen rákbetegség sem fertőző: egy daganatos beteggel való együttlét, érintkezés, közös evőeszközök használata, de a szexuális élet sem rejt kockázatot. Ugyanez igaz a daganatellenes kezelés során alkalmazott gyógyszerekre is. A kemoterápia – akár infúzió, akár injekció vagy tablettás formában alkalmazzák –  sincs hatással másokra, a lebomló vegyületek éppúgy ürülnek ki a szervezetből mint más anyagok, s ebben a formában nem hordoznak közvetlen veszélyt.

Nem igaz, hogy a vérből előre lehet jelezni a rákot

A vérből kimutatható tumormarkerek vizsgálata önmagában nem alkalmas szűrésre, mivel értékük nemcsak daganatok miatt változhat: a magasabb értékek nemcsak rákos folyamatot jelezhetnek, hanem gyulladás miatt is megemelkedhetnek. Ennek az ellenkezője is előfordulhat, azaz olykor egy előrehaladott rák esetén is megtörténhet, hogy a vér tumormarker értékei normális szinten maradnak.

Mire jók akkor a tumormarkerek? Az értékek folyamatos követése a már diagnosztizált betegek esetén jelzőül szolgálhat a daganatellenes terápia hatásosságának mérésében, illetve – ugyancsak az adott beteg korábbi eredményeit ismerve – figyelmeztethet az esetleges kiújulásra. A magasabb tumormarker érték miatt általában kontrollvizsgálat történik, és ha ez ismét magasabb, illetve növekvő értéket mutat, akkor rendszerint képalkotó vizsgálatokat (röntgen, ultrahang, csontizotóp, MRI…) kezdeményeznek annak kiderítésére, mi állhat a változás hátterében.

Nem igaz, hogy nem lehet megelőzni a rákot

A tumorok egy jelentős része mai tudásunk szerint valóban nem előzhető meg, például nincs olyan módszer, amivel a hererákot vagy az agydaganatokat ki lehetne küszöbölni. A kockázat sok tumor esetében viszont csökkenthető, az életmódunkkal ugyanis gyakran magunk kísértjük a sorsot.

Ez leginkább a dohányosokra igaz, akiknél a tüdőrák mellett a szájüregi, gége- és garat-, gyomor-, vese- és húgyhólyagdaganatok is sokkal gyakrabban fordulnak elő, mint a nem dohányzók körében. A vastag- és végbélrákok rizikója magasabb a túlsúlyos és mozgásszegény életmódot folytató embereknél. A túlzott alkoholfogyasztás pedig – a növekvő cukorbetegség-kockázaton és a krónikus hasnyálmirigy gyulladáson keresztül is – növeli a hasnyálmirigyrák és a májdaganatok esélyét. A betegségek kockázatát nullára redukálni sajnos nem lehet, ezért fontosak a szűrések, illetve panaszok esetén az időbeni orvoshoz fordulás.

Nem igaz, hogy a daganathoz nem szabad hozzányúlni

Sokan félnek, hogy egy műtét megbolygatja a tumort, s az agresszívebbé válik, gyorsabban kezd terjedni. Ezzel szemben a valóság az, hogy egy operáció nem változtatja meg a daganat szövettani jellemzőit. Általában a sebészi eltávolítás a legfontosabb lépés a szervezet tumormentessé tételéhez, tehát ha egy daganat műthető, az esélyt jelenthet a gyógyulásra, illetve a hosszabb életre. Ha már nem lehet a daganatot eltávolítani, az operáció célja a panaszok enyhítése (vastagbélráknál a bélelzáródás elkerülése, hasnyálmirigy- vagy májdaganatnál az epe elfolyásának biztosítása, agydaganatnál az idegrendszeri tünetek csökkentése…). Előrehaladott esetekben sajnos a műtét sem tud mindig segíteni, s az erőfeszítések ellenére a rák burjánzása hamar súlyos rosszabbodáshoz vezet. Ez az időbeli egybeesés lehet a magyarázata annak, hogy sokan közvetlen ok-okozati összefüggést vélnek a műtét és a tumor terjedése között.

Nem igaz, hogy sérülés is okozhat rákot

Olykor egy fizikai sérülés – például a mellek vagy a herék megütése – után derül ki, hogy az adott szervben daganat alakult ki. Viszont a rákot nem külső behatás okozza, hanem bonyolult genetikai folyamatok. Az összefüggés látszó- lagos: a sérülés jobban ráirányítja a beteg és az orvosok figyelmét egy-egy szervre, így fény derülhet az ott lévő tumorra is. A történtek miatt ugyanis olyan vizsgálatokat (ultrahang, röntgen, CT) végezhetnek, amelyekre máskülönben csak később került volna sor, amikor vélhetően már maga a rák okozott volna panaszokat. A daganatok egy részére tehát valóban sérülés nyomán derül fény, ám ez általában véletlen egybeesés, s nem az adott baleset okozza a rákot.

Nem igaz, hogy a rák mindig öröklődik

Egyes tumortípusoknál valóban kimutatták, hogy nagyobb a kockázata azoknak, akiknek közeli hozzátartozójuk – különösen fiatalabb korában – rákban betegedett meg. Ennek ellenére mai tudásunk szerint a megbetegedéseknek csak 8-10 százaléka hozható bizonyítottan összefüggésbe az öröklődéssel. A rákot sokkal inkább az életünk folyamán “szerzett” génhibák okozzák. A génkárosodás kockázata az életkorral növekszik: a dohányzás, a légszennyezés, a napsugárzás vagy a zsíros ételek, az elhízás, a mozgásszegény életmód, az állandósuló feszültség mind olyan rákkeltő tényezők, amelyek hozzájárulnak a szervezet támadhatóságához. A káros anyagok megváltoztatják egyes fehérjék és enzimek működését, s ez hosszabb távon rákos burjánzáshoz vezethet. Az öröklődéssel tehát hajlamot kaphatunk, ám az életmód ennél sokkal nagyobb szerepet játszik a rák kialakulásában – van amikor rokonok között sem a genetikai, hanem az életmódbeli hasonlóság miatt fordulnak elő hasonló betegségek.

Nem igaz, hogy a naptej megvéd a bőrráktól

A nagy védőfaktorú naptejek segítenek, hogy ne égjünk le olyan hamar, ám a déli órákban a legerősebb készítménnyel sem szabad hosszabb időt tűző napon tölteni. A naptejek használata elengedhetetlen, ám veszélyük, hogy hamis biztonságérzetet keltenek: sokan úgy gondolják, hogy kivédenek minden káros sugárzást, holott ez nem igaz. Egyetlen leégésből ugyan nem lesz bőrrák, ám a bőr nem felejt, s ha elbagatellizáljuk a problémát, a károsodások – a dohányzáshoz hasonlóan – az évek során összeadódnak, s jelentősen megnövelik a rosszindulatú daganat kockázatát. A leghatékonyabb napvédelem az árnyék.

Nem igaz, hogy az életkoron múlik a rákterápia

Nem igaz, hogy az életkor határozná meg azt, kinek milyen kezelés adható. Egy gyógyszerkombináció vagy eljárás alkalmazhatóságát ennél sokkal inkább befolyásolja az adott tumor stádiuma, műthetősége, szövettani jellemzői, az esetleges áttétek, illetve a kísérőbetegségek, a korábban alkalmazott gyógyszerek és a beteg állapota. Egy 40 éves betegnek is ítélhetnek túl kockázatosnak egy kezelést, míg adott esetben egy 70 éves páciensnél előnyösnek találhatják ugyanannak a gyógymódnak az alkalmazását. Nemcsak szólásmondás, hogy valaki fiatalabb vagy éppen idősebb lehet a koránál: egy rákbeteg szervezete is lehet az általános állapotát tekintve a naptár szerinti életkoránál akár egy évtizeddel fiatalabb vagy idősebb is biológiailag. Az orvosoknak mindig az adott szituációban kell mérlegelniük, hogy egy adott kezelés a konkrét páciens számára milyen hozadékkal járhat, illetve milyen kockázatokat hordoz.

Nem igaz, hogy csak a tumor méretétől függ az áttét

Elsődlegesen nem a tumor mérete határozza meg, lehet-e a szervezetben áttét (metasztázis). Van összefüggés a két tényező között, mert egy daganat a növekedése által képes betörni a nyirokrendszerbe vagy az erekbe, s azokon keresztül szétterjedni, ám az ok-okozati kapcsolat nem ennyire közvetlen és automatikus. Az áttétképzési hajlam függ a szövettani jellemzőktől, a tumor agresszivitásától, elhelyezkedésétől, terjedési irányától, szerkezetétől, a fellelhető tumorsejtek tulajdonságaitól. Egy néhány milliméteres melanoma is adhat áttétet, míg szerencsés esetben egy több centiméter átmérőjű emlődaganatot is el lehet úgy távolítani, hogy nem maradnak vissza áttétképző tumorsejtek.

Nem igaz, hogy mindenkinek hasznosak a kiegészítő szerek

Nincs válasz arra, hogy kinek érdemes és kinek nem különféle étrend-kiegészítőket szednie. A legtöbb – a betegeknek igen borsos áron kínált – készítménnyel összefüggésben nem végeztek konkrét betegcsoportra szabott klinikai vizsgálatokat, amely alapján bebizonyították volna hatékonyságukat vagy pontosan feltérképezték volna azt, hogy milyen kockázatokat jelentenek a betegek számára, milyen kölcsönhatásba léphetnek például a kemoterápiás gyógyszerekkel. Mivel az orvosok, tudományos publikációk híján, felelősséggel nem tudnak állást foglalni, a legtöbb esetben teljesen esetleges az, hogy egy betegnek egy ismerőse vagy egy termékügynök éppen melyik készítményt ajánlja, netán mire talál rá önmaga leghamarabb az interneten. Le kell szögezni: egyetlen teáról, vitaminról vagy étrend-kiegészítőről sem állítható, hogy az gyógyítaná a rákot. Az egyéni történetek nem fogadhatók el tudományos bizonyítékként, mivel az egyedi esetekben nem lehet megállapítani azt, hogy az állapot esetleges javulása vagy romlása mögött valójában milyen folyamatok húzódnak meg.

Nem igaz, hogy a szolárium nem okozhat bőrrákot

Amíg korábban a napsugárzás kevésbé veszélyes alternatívájának tartották a szoláriumot, mára bebizonyosodott: a túlzásba vitt szoláriumozás éppúgy elősegítheti a bőrrák kialakulását mint a tűző napfény. A Nemzetközi Rákkutató Ügynökség ezelőtt csak valószínűsítette a rákkeltő hatást, ám mára bizonyítottnak látják az összefüggést: a rendszeresen szoláriumozóknál – különösen akiknek már fiatalon szokásukká vált a barnítógépek használata – kimutathatóan növekszik a legagresszívebb bőrdaganat, a melanoma előfordulásának kockázata.

Nem igaz, hogy a rák megvéd másfajta betegségtől

Nem igaz, hogy akinek a szervezetében rosszindulatú daganatos betegséget diagnosztizálnak, az védve van más kóroktól, idegrendszeri, anyagcsere vagy szívbetegségektől. Épp ezért rákbetegként sem szabad az egészséges életmód jelentőségét elbagatellizálni, hiszen a lábadozásban és az erőnlét fenntartásában kiemelten fontos a változatos étrend, a mozgás, a fizikai aktivitás megőrzése, vagy hogy a beteg a cigarettával ne adagoljon önmagába folyamatosan méreganyagokat. A daganatellenes kezeléseknél sokszor nehézséget okoznak a kísérőbetegségek, hiszen egyrészt megnehezítik a beteg mindennapjait, másrészt az orvosoknak a műtét és a gyógyszeres terápia megtervezésekor figyelemmel kell lenniük a meglévő kórképekre, illetve az azok kezelésére alkalmazott gyógyszerekre is.

Nem igaz, hogy a férfiaknak nem lehet emlőrákjuk

Mindkét nem szervezetében kialakulhat emlőrák. Igaz, amíg a nőknél ez az egyik leggyakoribb daganatos elváltozás, férfiaknál jóval ritkább, a mellrákos eseteknek körülbelül egy százalékát adja. Kialakulásában, szövettani jellemzőit tekintve vagy kezelésében a férfi emlőrák nem különbözik a nőkben előforduló daganatoktól, ám – mivel a férfiakban nem él a gyanú – gyakrabban fedezik fel csak előrehaladott, áttétes stádiumban. Az emlőrák előfordulására hajlamosító BRCA1 és BRCA2 gént a férfiak is örökölhetik, s ha bennük kisebb eséllyel is okoz betegséget, ugyanúgy továbbadhatják azt gyerekeiknek mint az anyák.

Nem igaz, hogy csak a nők kaphatnak HPV fertőzést

A HPV (humán papillóma vírus) szexuális úton terjed, azaz a kór a férfiak szervezetét is képes megtámadni. Igaz, jelenlegi ismereteink szerint ritkábban fordul elő, hogy férfiakban a HPV betegséget vált ki, a nőknél ugyanis szövettani okok miatt a vírus könnyebben behatol a méhnyak felszínét borító hámszövetbe, ahol szaporodni képes. A HPV-nek mintegy száz típusát különböztetik meg: az alacsony kockázatúak (HPV 6, 11) szemölcsöket okoznak, a magas kockázatúak (HPV 16, 18, 31, 33) méhnyakrákot is kiválthatnak, s szerepet játszhatnak a végbélrák, a hüvely- és szeméremtest tumorok vagy a ritkán előforduló hímvesszőrákok kialakulásában, továbbá a fej-nyaki régió rosszindulatú daganatainak egy kisebb hányada is visszavezethető e vírusfertőzésekre. A hosszan fennálló HPV-t tartják veszélyesnek, a vírussal ugyanis élete folyamán a nők többsége találkozik, csak az esetek döntő részében nem okoz gondot, mert egy idő elteltével spontán elmúlik.

Nem igaz, hogy a túlsúlynak nincs köze a rákhoz

A túlsúly nemcsak a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát növeli meg: több daganattípusban is bebizonyosodott, hogy a kövérség kimutatható kockázati tényező. Ennek magyarázata az esetek egy részében, hogy a túlsúly gyakran együtt jár az egészségtelen életmóddal, biológiai okként pedig az elhízás által okozott hormonális vagy szervi változások említhetők, amelyek kihatással vannak a daganatkockázatra is. Nőknél a nyelőcső, az epehólyag, a méh, a petefészek és az emlő daganatainál, férfiaknál a nyelőcső, a pajzsmirigy, a vastagbél és a veserákok terén mutattak ki kockázatnövekedést. Az elhízást egyébként az Egészségügyi Világszervezet (WHO) – a szerteágazó következmények és rizikófaktorok miatt – a tíz legsúlyosabb betegség közé sorolja.

Nem igaz, hogy hajhullást okoz a sugárkezelés

A sugárterápia abban különbözik a kemoterápiától, hogy amíg a gyógyszeres kezelés a véráram útján a teljes szervezetre hat, addig a sugár helyileg pusztítja a tumort, így a mellékhatásai is helyiek. A sugárterápia tehát csak a koponya, illetve a fej-nyaki régió kezelése esetén okozhat hajhullást, de a kopaszság a hajas fejbőr sugarazása esetén végleges is lehet. A sugárkezelt bőrfelület – bárhol a testen – érzékenyebbé válhat, ezért semleges mosdószert ajánlanak az orvosok. Az adott részen dezodorok, púderek használatát mellőzni kell, az áztatás, vizes borogatás is kerülendő, a különféle bőrtápláló krémekről pedig tanácsos konzultálni a kezelőorvossal, nehogy többet ártsunk, mint használjunk.

Nem igaz, hogy depressziós lesz minden rákbeteg

A rákkal való szembesülés nagy traumát okoz, s egy esetleges kiújulás is megtörhet lelkileg egy embert, mégsem törvényszerű, hogy a beteg depresszióba essen. A megküzdés egy pszichológiai folyamat, amely során a beteg megtanulhat együtt élni a betegséggel: a rákkal való megküzdés a félelem feldolgozását is jelenti, hogy az ne keserítse meg a mindennapokat. Ha egy betegen eluralkodik a kétségbeesés, állandósul a szorongás, az alvászavar, tudnia kell: ahogyan vannak hatásos fájdalomcsillapítók, ugyanúgy léteznek valóban hatékony feszültségcsökkentő pszichológiai módszerek és szorongásoldó gyógyszerek. Segíthet egy pszichológus, sok embernek pedig a helyi betegklub ad támaszt, ahol azokat a félelmeit is megértő sorstársakkal beszélheti meg, amelyek netán még odahaza is tabunak számítanak.

Nem igaz, hogy elbódítanak az erős fájdalomcsillapítók

Az erős opioidokat a morfinéhoz hasonló hatásmechanizmusuk okán kábító fájdalomcsillapítóknak is nevezik, ám a tabletták, a végbélkúp vagy az elhúzódó hatású (szakszóval: retard) tapaszok hatása nem összevethető a drogok öntudatlanságot okozó következményeivel. Alkalmazásuk elején olykor ugyan valóban előfordulhat átmeneti zavartság vagy koncentrációgyengülés, ám ezek általában néhány nap alatt spontán megszűnnek. Tévhit az is, hogy morfinszerű készítményeket csak előrehaladott rákbetegeknél alkalmaznak: bizonyos opioidokat ugyanis bevethetnek jóindulatú daganatos betegeknél vagy mozgásszervi fájdalmak enyhítésére is. A gyógyszerszintet mindig a betegség intenzitásának függvényében kell beállítani. Ebben a legtöbb esetben nincs elvi felső határ: a legfőbb tényező, hogy a betegnek minél kisebb fájdalmai legyenek.

Nem igaz, hogy a HPV biztosan elkerülhető

Ugyan a HPV (humán papillóma vírus) leggyakrabban nemi úton terjed, ám nem a testnedvek által, hanem a fertőzött bőrfelületek érintkezésével, ezért bár az óvszer csökkenti a kockázatot, teljes védelmet nem nyújt. A HPV nem örökölhető: mivel a vírus nem a véráram útján terjed, a fertőzött kismama gyermeke ritkán születik vírushordozóként. A csecsemő ugyanakkor a szülés során megfertőződhet. A HPV kisebb rizikójú törzsei szemölcsöket okozhatnak, az agresszívebbek hozzájárulhatnak daganatos betegségek, leggyakrabban méhnyakrák kialakulásához, de oki szerepükre derült fény a fej-nyaki daganatoknál és bizonyos nyelőcső daganatoknál is. A vírusfertőzésen a lakosság nagyobbik fele átesik, ám legtöbbször az immunrendszer spontán módon legyőzi a kórokozót. A méhnyakrák általában több év alatt fejlődik ki, ezért fontos a rendszeres nőgyógyászati szűrés, hogy egy esetleges elfajulás esetén időben lépni lehessen.