Molekuláris diagnosztika az áttétes vastagbéldaganatos betegség kezelésében

Miért fontos a daganatos sejt RAS vizsgálata?

A modern gyógyászat manapság igen gyorsan változik, az orvostudomány összes területén új lehetőségeket találnak a kutatók a betegségek diagnosztizálása és a kezelésük hatékonyabbá tételére, ez a daganatos betegségek esetében is igaz. Az egyik legújabb megközelítés szerint a gyógyszereket a betegek szükségleteihez mérten kell kiválasztani és adagolni, ezt célzott terápiának nevezzük. A kutatások szerint akkor, ha a kezelőorvos a beteg egyéni biológiai jellemzőihez mérten választ gyógyszert vagy terápiát, kevesebb mellékhatás jelentkezik és a gyógyszer hatékonysága is javul.

Az újabb orvosi gyakorlatban nagy szerepet kapnak a biomarkerek. Ezek a szervezetben található molekulák, vagy gének, amikkel meghatározható, hogy az adott gyógyszerek milyen valószínűséggel lesznek hatásosak az adott betegségek esetében, így segítve a kezelőorvost a személyre szabott terápiához használt szükséges gyógyszerek kiválasztásában. A daganatos betegek esetében a biomarkerek a daganatból nyerhetőek ki, vagy néhány esetben olyan szöveteket is vizsgálhatnak ebből a célból, amik a daganat jelenlétében máshogy működnek.

A különböző daganatos megbetegedések alapja, hogy a daganatos szervet alkotó sejtek megváltoznak. A daganatos sejtek többek között az őket alkotó gének szintjén különböznek a nem daganatos sejtektől. A géneket alkotó DNS láncokban spontán keletkező elváltozásokat mutációnak nevezzük. A mutációk befolyásolják az új gének keletkezését, illetve a gének működését is. A máshogy működő gének, máshogy működő sejteket alkotnak, amik befolyásolják a szervek szerkezetét és működését.

A vastagbéldaganat esetében a RAS gének (KRAS és NRAS) mutációjának vizsgálata segítik az orvosokat a megfelelő gyógyszer kiválasztásában. Ha ezek közül a gének közül valamelyik megváltozott, mutálódott a daganatsejtekben, akkor az orvos célzott terápiát (az adott génnek megfelelő gyógyszert) alkalmaz, ami meggátolja a daganatsejtek osztódását, terjedését. Ezzel a módszerrel elkerülhetővé válik, hogy kevésbé hatásos gyógyszereket szedjenek a betegek.

A RAS szerepe: RAS és EGFR

A RAS családba tartozó gének, a KRAS és az NRAS szabják meg a sejteknek, hogyan állítsák elő a RAS nevű fehérjét. Ezek a RAS fehérjék egyfajta ki-bekapcsolóként működnek, arról adnak információt a sejteknek, hogy mikor növekedjenek és osztódjanak.

Ez a folyamat akkor aktiválódik, amikor egy EGF nevű fehérje a sejt felületén található EGFR receptorhoz kapcsolódik. Néhány daganattípus esetében, ilyen a vastag- és végbél daganat is, ez az EGF által vezérelt növekedést és osztódást elősegítő jelzés nem állítható le, ami további daganatsejtek kialakulásához és így a daganat terjedéséhez vezetnek. Kutatások szerint az EGFR működését gátló gyógyszerek a kemoterápiával együtt alkalmazva növelik az kezelés hatékonyságát az áttétes vastag- és végbél daganatos betegek esetében.

RAS mutációs állapota

Vadtípus

Amikor az EGF által vezérelt növekedést és osztódást elősegítő jelzés nem állítható le, de a KRAS és az NRAS fehérjék normálisan termelődnek (vad-típus) és a RAS ki-bekapcsoló működése is normális, abban az esetben az EGFR működését gátló gyógyszerek ezt a bekapcsoló jelzést leállítják.

Ennek következtében a kemoterápiával együtt alkalmazott anti-EGFR alapú gyógyszerek tekinthetőek a legeredményesebb kezelésnek. Ezek a gyógyszerek a daganatos sejt felületén található EGFR fehérjékhez kapcsolódnak, így azok a jelek, amik a daganatos sejt növekedéséhez és osztódásához vezetnek, leállnak, így a daganat növekedés is megáll.

Mutáns RAS

Akkor viszont, amikor a RAS gének mutálódtak, nem normális RAS fehérjéket gyártanak, amik képesek a ki-bekapcsoló mechanizmusokat állandóan be állásba kapcsolni. Ebben az esetben a nem normálisan működő fehérjék által adott jelzés állandóan be van kapcsolva, attól függetlenül, hogy érkezik-e kikapcsoló jelzés vagy sem, így a daganat állandóan, a környezeti ingerektől függetlenül növekedik. Ennek eredményeképpen az EGFR működésének gátlása nem vezet teljes egészében ahhoz, hogy a daganatos sejt növekedése és terjeszkedése megálljon, így az anti-EGFR gyógyszerek ebben az esetben nem hatásosak.

Ebben az esetben a másféle kezelés lehet hatásos, az egyik potenciális lehetőség az anti-VEGF alapú gyógyszerek. Ezek a készítmények úgy működnek, hogy megakadályozzák, hogy a sejt új vérereket hozzon létre, így a daganatsejt vérellátottsága csökken. Azaz a daganatsejt így kevesebb tápanyaghoz és oxigénhez jut, ami azt eredményezi, hogy a daganatsejt idővel elhal.

A cikk az európai vastagbéldaganatos betegszervezeteket tömörítő EuropaColon által küldött anyagok alapján készült.
Eredeti forrás: http://www.mcrcbiomarkers.com/en/generalpublic/kras_home/index.html